Vezetőség
1983-ban születtem Kecskeméten.
Szüleim megkeresztelt reformátusok, később azonban a Pünkösdi Egyházhoz csatlakoztak, itt kötöttek házasságot, és három testvéremmel együtt engem is a Pünkösdi Egyház hitelvei szerint neveltek.
Ennek következtében születésemtől kezdve keresztény közegben éltem, kisgyermek koromtól fogva rendszeresen jártam és azóta is járok istentiszteletre. Annak ellenére, hogy beállítottságomat tekintve egyértelműen reálnak (mintsem humánnak) tekintem magam, Isten létezése sosem volt kérdés számomra. Nem hiszek a véletlenekben, meg vagyok győződve arról, hogy minden okkal történik.
Feleségemmel, Erikával Kecskeméten élünk, 2011-ben kötöttünk házasságot, és gyermekeinket (Márk és Daniella) a Bibliában található alapok szerint neveljük.
1974-ben születtem Budapesten. Kunszentmiklóson nőttem fel egy olyan családban, ahol Isten létezése soha nem volt kérdés. Nagyszüleim 1930 és 1950 között kerültek kapcsolatba a magyarországi Pünkösdi Mozgalommal.
Hálás vagyok, hogy keresztény családban tölthettem gyermekkori éveimet, ahol életem további részére is meghatározó tapasztalatokat szereztem.
Jelenleg Helvécián élek Anitával, a feleségemmel, valamint három gyermekünkkel: Kristóffal, Zsomborral és Katával.
Szilárd szintén a vezetőség tagja.
Bővebben itt (katt ide) olvashatsz róla.
1953-ban születtem Kerekegyházán, szüleim a protestáns hit szerint neveltek. Mindig hittem Istenben, de nekem is újjá kellett születnem Jézus Krisztusban.
Kecskeméten élek feleségemmel immár 42 éve. Három gyermekem és négy unokám van, tíz éve vagyok a pünkösdi gyülekezet tagja. 1980-ban bemerítkeztem Szent Szellembe és vízbe is.
Szeretem Jézust, mert „Őt, aki bűnt nem ismert, Isten bűnné tette értem, hogy én Isten igazsága legyek őbenne.” (2 Korinhtus 5:21)
Református élő hitű keresztyén családban nőttem fel, ami nagy hatással volt az életemre. Nem túlzás azt mondani, hogy a gyülekezeti élet nekünk a mindennapjaink része volt. Ez természetesen nem jelentette, hogy az Istennel való kapcsolatomat automatikusan megnyertem volna.
14 éves voltam, amikor egy táborban, az utolsó napon, a tábortűz körül ülve az egyik vezető egy friss megtérőt az ültéből felpattanva átölelt, és a következőt mondta: „De jó, hogy a te neved már fel van írva az Élet könyvében!”
Ez a mondat akkor engem szíven talált, és egy nagy lökést adott, hogy ebben én is bizonyosságot nyerjek. Hála Istennek, nem kellet sokat várnom, a táborból hazaérve a lelkészemmel folytatott
beszélgetés után én is behívtam Jézust az életembe.
Úgy gondolom, magamat ismerve, teljesen más élet várt volna rám, ha ezt a döntést akkor nem hozom meg. Isten elhívott, hogy Őt szolgáljam, kaptam tőle feleséget és 3 gyönyörű gyermeket. Az én szívemhez a fiatalok, a fiatalokkal kapcsolatos szolgálatok állnak közel.
Ezen kívül nagyon vágyom arra, hogy az az üzenet, ami engem is átformált, az minél több emberhez jusson el, és láthassam meg, Isten hogy állít helyre embereket, kapcsolatokat, kilátástalannak tűnő helyzeteket, mert hiszem (és tapasztaltam), hogy egyedül Ő képes rá.
„Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”
(Máté 25:23)