Az egyház

Bár a karizmatikus típusú kegyességi forma az egyháztörténet minden korszakában (szórványosan) jelen volt — és különböző megnyilvánulásait általában eretnek mozgalmakként üldözte a hivatalos egyház —, szélesebb körű jelentkezése csak a reformáció radikális ágánál, a George FOX-féle Quaker mozgalomnál, majd pedig a pietizmus különböző irányzatainál és a John WESLEY által elindított „szentségi mozgalomnál” figyelhető meg. Elindulása és kialakulása nem köthető egyetlen személyhez vagy földrajzi területhez sem, hiszen a pünkösdi mozgalom főbb ébredési hullámai a 19. század elejétől kezdve a világ különböző részein egymástól függetlenül formálódtak. Igazi globális hatása azonban ezek közül kizárólag az 1906-ban elkezdődött Azusa Street-i ébredésnek volt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az ébredés kezdeti szakaszában az Apostoli Hit Gyülekezetben egy fekete bőrű lelkész — később püspök — vezetésével és bátorításával feketék és fehérek, férfiak és nők, tanult és tanulatlan emberek egyaránt részt kaptak a gyülekezet vezetésében és a karizmatikus szolgálatban, így gyakorlatilag mindenkit szolgáló munkatárssá képeztek. Ez nyilvánvalóan nagyon hasonlított az első keresztény gyülekezetek összetételéhez, életéhez és szolgálatához.

Az USA-ban alakuló első pünkösdi gyülekezetek magukat az „apostoli hit”, „késői eső”, „teljes evangéliumi” és „pünkösdi”, vagy egyszerűen „Isten gyülekezete” nevekkel jelölték meg, és erőteljes krisztológiai hangsúllyal vallották, hogy Jézus Krisztus bűntől megváltó, megszentelő, Szentlélekbe merítő, gyógyító és eljövendő király. Néhány éve még a kutatók többsége Charles F. PARHAM Topeka, kansasi bibliaiskolájához kötötte a pünkösdi mozgalom elindulását, és azt 1901-re datálták. C.M. ROBECK monográfiájának megjelenése óta azonban világos, hogy a mozgalom igazi bölcsőjének az Azusa Street-i Apostoli Hit Misszió (Los Angeles) bizonyult. A misszió vezéralakja, William Joseph SEYMOUR (1870-1922) afroamerikai prédikátor szülei még írástudatlan rabszolgák voltak. SEYMOUR a Louisiana állambeli Centerville-ben született, katolikusnak keresztelték, baptista iskolába járt, metodista gyülekezetben tért meg… előkelő szállodákban dolgozott pincérként… eltartotta özvegy édesanyját és négy testvérét… Az erősen fajgyűlölő Texasból, PARHAM houstoni bibliaiskolájából érkezett Los Angelesbe, de előzőleg már több ébredési mozgalommal is kapcsolatba került, és két másik bibliaiskolát is elvégzett, ahol elleneztek minden szektás elkülönülést, valamint a embercsoportok és a nők egyenjogúságát tanították. Kortársai szerint tudásszomjánál csak az alázata volt nagyobb. SEYMOUR nem akart új egyházat alapítani, hiszen szolgálatát elsősorban az ébredésért és az ébredőkért való imádkozásban és a keresztény felekezetek közötti egység munkálásában látta. Teológiája az amerikai szentségi mozgalom tanítására épült, kiegészítve azt a Szentlélekbe meríttetés tanával, amelyet PARHAMtól vett át. A misszió első 3 éve alatt Amerika-szerte és a világ nagyon sok országában százezrek olvasták az általa szerkesztett és 50.000 példányban ingyenesen terjesztett Apostoli Hit nevű folyóiratot, melynek hatására az USA és a világ különböző részeiről több ezren látogattak el a gyülekezetébe. Közülük sokan ott nyertek bemeríttetést Szentlélekbe, és többen egy-egy helyi mozgalom vagy egyházi szervezet vezetőivé váltak. Az Azusa Street-i gyülekezet anyagi támogatásával a világ több országába indultak misszionáriusok, hogy terjesszék az „új pünkösd” örömhírét. Az Apostoli Hit Missziónak közvetett eredménye — vagyis a folyóiraton és az ott Szentlélekbe meríttetett látogatókon keresztül megtapasztalt hatás — talán még nagyobb volt, mint amit a misszionáriusok munkája jelentett. Még ennél is gyümölcsözőbb volt azoknak az Amerikába kivándorolt és ott pünkösdivé lett — jórészt laikus — hívőknek munkája, akik hazájukba visszatérve közreműködtek a pünkösdi mozgalom beindulásában. A felekezetté szerveződött pünkösdi mozgalmak tudatos és szervezett külmissziós tevékenysége ugyancsak nagyban hozzájárult a pünkösdi mozgalom terjedéséhez.

A globális méretű pünkösdi/karizmatikus mozgalom ma a kereszténység legdinamikusabban fejlődő és több mint 570 millió aktív tagot számláló igen sokszínű megújulási ágazata.

A PÜNKÖSDI MOZGALOM MAGYARORSZÁGON
Magyarországon a pünkösdi mozgalom előfutárai az első világháborúból hazatérő hadifoglyok és az Amerikából visszajött emigránsok voltak. Az első világháborúban foglyul esett magyar katonák közül néhányan Szentlélekkel megáldott hívőkkel találkoztak fogságuk alatt. Így a mórichidai Sipos István is, aki bemerítkezett és Szentlélek-keresztséget nyert hívőként tért haza az orosz hadifogságból 1918-ban. Sipos Istvánnak már a harctéren jó ismerőse volt a budapesti Sebestyén István, aki hazatérése után a budapesti Élő Isten gyülekezet tagja volt mindaddig, amíg Mihók Imrével nem találkozott. Ettől kezdve – 1926 nyarától – az ő budapesti lakása (Üllői út III.) pünkösdiek gyülekező helyévé lett. Szintén orosz hadifogságból tért haza megtért emberként 1919-ben Horváth János viszneki lakos.

AZ ELSŐ IMAHÁZ
Az Amerikába kivándorolt magyarok közül elég sokan az amerikai pünkösdi ébredéssel is kapcsolatba kerültek, megtértek, és többen azért jöttek haza, hogy hirdessék a Szentlélek-keresztségről szóló evangéliumot. Szalai József és neje a Somogy megyei Darány községbe tért vissza 1921-ben, miután Amerikában 1919-ben a pünkösdi közösség tagjai lettek. A hazatérő Szalai házaspárt sok rokon és ismerős meglátogatta. A beszélgetések fő témája a Szentlelket adományozó Isten megtérésre hívó evangéliuma volt. A látogatások rendszeres összejövetelekké, istentiszteletekké alakultak, melyeket nagy lelki megmozdulás és áldás követett. Az első bemerítés alkalmával 26 fő keresztelkedett meg. 1926-ban Darányban épült fel az első magyarországi pünkösdi imaház.

A MISSZIÓ KEZDETE
A magyar pünkösdi misszió szervezett megindulását a bakonycsernyei származású Mihók Imre Bakony környéki munkálkodása készítette elő. Mihók Imre, mint kivándorolt magyar, Amerikában került kapcsolatba a pünkösdiekkel. Megtérése után, 1926 tavaszán feleségével együtt Detroitból hazatért Bakonycsernyére. Rokonaik és a baptista ismerősök körében beszélgettek a Szentlélek-keresztség szükségességéről, annak jeleiről és saját élményeikről. Az első összejöveteli alkalom 1926 húsvétjának második napján volt. A környéken hamar elterjedt Mihók Imre áldott munkálkodásának híre. Eredményességét az is bizonyítja, hogy a magyar pünkösdi mozgalom későbbi vezető egyéniségei közül többen a rajta keresztül nyert áldás segítségével lettek Isten alkalmas eszközei a pünkösdi üzenet hirdetésére.

Az első pünkösdi gyülekezetek életét Isten különös módon megáldotta; folyamatosan gyarapodtak létszámban, és rendszeresen szemtanúi és átélői voltak a betegek csodás gyógyulásának.
A Mihók Imréről kapott információ alapján kapcsolódott be a magyar pünkösdi munkába Rároha F. Dávid. A Rároha házaspár 1927. augusztus 28-án érkezett Amerikából Magyarországra. Rároháék nyomdát vásároltak, és öthetente adták ki a magyar pünkösdi mozgalom első lapját, az Apostoli Hitet. Gyülekezeteket látogattak és alapítottak, és átvették a budapesti gyülekezet vezetését. Fő feladatuk lett a magyarországi pünkösdi gyülekezetek egyházi egységének megteremtése. Az első pünkösdi egyházszervezet neve: Magyarországi Istengyülekezetek.

VÁLASZTÁSOK, KONFERENCIÁK
A Magyarországi Istengyülekezetek alakuló konferenciája 1928. február 5-9-ig tartott Kispesten a Villany utca 6. szám alatti központi imateremben. A jegyzőkönyv megállapítása szerint az alapszabályokat összesen nyolc gyülekezet fogadta el. Kispest, Cegléd, Bakonycsernye, Bakonytamási, Darány, Csetény, Öskü és Somogy (Baranya megyében) egy évre szólóan választották meg a tisztségviselőket. A lezajlott választás eredményeképpen Rároha F. Dávid elnök lett. Az 1928-as alakuló konferencia után Rároháék már nem csupán eszmei irányítói, hanem demokratikusan megválasztott elöljárói is a magyar pünkösdi mozgalomnak. Az évente rendezett konferenciákon újabb gyülekezetek csatlakoztak a szövetséghez, így 1929-ben tizenöt, 1930-ban húsz, az V. Konferencián 1932-ben, amikor a szövetség nevét Isten Gyülekezetei Szövetsége Magyarországon-ra változtatták, már 70 gyülekezetet foglalt magában az egyházi szervezet. 1932-től hosszú évekig Siroky István, Tomi József és Fábián József voltak a mozgalom vezetői.
Már a harmincas években szociális intézményei voltak a pünkösdi közösségnek, ahol gondoskodtak az idősekről és az árvákról; ezeket a szocializmus ideje alatt fel kellett „ajánlani” az államnak.

A BETILTÁS ÉVEI
1939. december 2-án adták ki a magyar királyi belügyminiszter 363.500/1939. VII.a. számú rendeletét „A honvédelem érdekeit veszélyeztető szekták működésének megszüntetése” tárgyában. Több más kisegyházzal együtt a pünkösdi gyülekezetek istentiszteleteit is betiltották. Ettől kezdve a második világháború végéig az Evangélikus, Baptista és Metodista Egyházak védelme alatt működtek a pünkösdi gyülekezetek. Ennek az időszaknak a következményeként a háború után több denominációban működtek tovább a pünkösdi gyülekezetek (Evangéliumi Pünkösdi Egyház, Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek, Őskeresztény Felekezet). 1962-ben az Evangéliumi Pünkösdi Egyház és az Evangéliumi Keresztyének nevű pünkösdi felekezetek egyesüléséből jött létre az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. Az Őskeresztyén Felekezet önálló egyházként működött tovább.

NAPJAINK
Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség 1967-től a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében képezte lelkészeit, illetve 1992-től az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskoláján, mai nevén Pünkösdi Teológiai Főiskola. 1985 nyarától Dunaharasztiban, később pedig Budapesten a Cserkesz utcában is rehabilitációs intézetet működtetett a pünkösdi közösség. 1987. október 31-én nyitotta meg a Közösség Szeretetotthonát Kadarkúton idősek gondozására. A rendszerváltozás adta lehetőséget felhasználva az elsők között nyitottak általános iskolákat az Evangéliumi Pünkösdi Közösség gyülekezetei. 1995-ben megalakult az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége, amelynek alapító tagja az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. A misszió neve a 2011 áprilisában megtartott közgyűlésen Magyar Pünkösdi Egyházra változott.