A E f#m D
Áldom Szent neved, a mézzel folyó földeken,
A E D
Hol nincs hiányom semmiben, áldom nevedet!
A E f#m D
Áldom Szent neved, ha az út a pusztába vezet,
A E D
A száraz, kietlen helyen, áldom nevedet!

A E f#m D
Minden áldást dicséretté, formál szívem,
A E f#m D
Ha körülzár a sötétség, azt mondom én:

Ref.:
A E f#m D
„Áldott legyen, az Úr neve. Áldom nevedet!
A E f#m E D
Áldott legyen az Úr neve! Áldott legyen hatalmas neved!”

Áldom szent neved, ha éppen minden rendben megy,
Ha napfényes az életem, áldom nevedet!
Áldom szent Neved, a szenvedések útján is,
Bár könnyek között áldozom, áldom nevedet!

A E f#m D
Te adsz és elveszel, te adsz és elveszel,
A E f#m D
A szívem így felel: „Áldom szent neved!”